Jó kérdésre hosszú válasz. A választ nagymértékben befolyásolja az attitűdünk. A pár éve divatos minimalista hozzáállás hívei azt vallották, hogy kizárólag a DAW beépített processzoraival készítenek zenét. No meg megoldják a mixing folyamatát is. Majdnem két évtizede még én is egy (másfajta) minimalizmus híve voltam a Tape Op magazinban főleg nashville-i producerek és hangmérnökök hitvallásait olvasva. Ez arról szólt, hogy mikrofonválasztással, elhelyezéssel, valamint preamp, kompresszor opciókkal már a recordingnál alkossunk olyan hangszínt, amely nagyon-nagyon közel van a kívánt végeredményhez. Az utólagos processzálásnál úgyis elveszítünk valamit. Ezt a nehezen megfogalmazható veszteséget úgy fogalmaznám meg, hogy vesztünk a hangszer nyers energiájából. Ha mégis szükség van hangszínszabályozásra, akkor inkább vágjunk, és ne emeljünk, mert ezzel minimalizáljuk a veszteséget.
Ez a felvételkészítési attitűd sokáig hatalmában tartott, de idővel megtapasztaltam, hogy engednem kell. Ez nem csak azt akarta jelenti, hogy itthon nagyon más a gyakorlat, mint a tengerentúlon. Valóban kevésbé ideális. Azonban nem csak erről van szó. Előfordult, hogy jócskán kellett emelnem mélyet is és magasat is, mégse lettek gyatrábbak a mixeim.
Ehhez hasonlóan gondolom azt, hogy zeneszerzés, hangszerelés tekintetében rendkívül megtermékenyítően ha a kreatív folyamatokra, ha meghúzzuk a határokat (helyett: limitáljuk az eszköztárunkat?). Itt a cikk elején említett DAW minimalizmus híveire gondolok. Azonban mixingnél már nem biztos, hogy szerencsés, ha csak stock pluginekkel dolgozunk. A legelemibb indok általában, hogy a semleges transzparensnek és a precíznek szánt EQ nem elég jó. Nem is eléggé precíz, a transzparenciával pedig köszönő viszonyban sincs. Nem vagyok elégedett például az FL Studio, Ableton gyári hangszínszabályozójával, de a Cubase hasonló processzora se világbajnok. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a Pro Tools EQ3 masinája precíz is meg transzparens is, mégis használom külső gyártók termékeit is. Amennyiben bővítésen gondolkodunk, sokak meglepetésére nem a Fabfilter ProQ3-at fogom favorizálni. Mind precizitásban, mind megszólalásban a véleményem szerint sokkal jobb termékek a Kirchhoff EQ-ja vagy az Izotope Neutron 4 EQ-ja vagy az SSL native XEQ-ja.
De ez csak egy kiragadott problémás terület a száz közül. Persze nem azt szeretném sugallani, hogy millió plugin feltelepítésére lesz szükségünk. Remélem magától értetődő az az állítás, hogy nem attól fog jól szólni a produkciónk, ha sokféle processzor bevonásával készül. A hangsúly a tudatosságon van! A fegyvertárunk kiválasztásánál és használatánál egyaránt. Az imént boncolt hangszínszabályozó példánál nem kell arra gondolni, hogy mindhárom pozitív színben feltüntetett terméket meg kell szerezni és feltelepíteni. Sőt! Egyet válasszunk ki zenei ízlésünknek és pénztárcánknak megfelelően, és azt tanuljuk meg nagyon használni, minden egyes szituációban. Precíz és transzparens hangszínszabályozó mellé érdemes még egy, kettő, de háromnál nem több színezős vintage emulációban gondolkodni. Nem szeretném unalomig ismételni a mantrát, de elsősorban a zenei ízlésünk legyen az irányadó a választásnál. Érdemes Pultec, SSL, API, Neve modellekkel kísérletezni. Azt, hogy melyik gyártó termékei mellett döntünk, azt szoftvertesztelések alkalmával el tudjuk dönteni. A lényeg, hogy inkább a fülünknek, mintsem a fórumok bejegyzéseinek higgyünk.
Kompresszoroknál is hasonlóan egy nem színezős általános felhasználású példány mellett a mai produkciókban egy 1176, LA2-A, Fairchild, Neve 2254, DBX 160, stb. modellezéseken érdemes elgondolkodni. Külön kategória a Master Bus vagy összegző sávok komprimálására való masinák: SSL 4000, Neve 33609 és Manley Vari MU emulációk közül mazsolázhatunk. A kompresszoroknál is háromnál nem több pluginnel a producer és mixing fázisokat teljesen le tudjuk fedni. Ne essünk túlzásokba. Kevés számú eszközzel könnyebb mérvadó tapasztalatot szerezni.
A dinamika processzorokon túl a zengetés a kényesebb ügy. Meglátásom az, hogy abból baj nem lehet, ha az általában nagyon is középszerű stock pluginek mellett bővítményekben gondolkodunk. Létfontosságú egy modern hangú, csúcsminőségű szoftver beszerzése. Ebben a kategóriában kedvencem az Eventide Ultra reverbje, vagy a TC Electronics VSS4-e és a Softube TSAR terméke. Olcsóbb alternatíva a Valhalla Room pluginje, ami nem marad el minőségben a drágább társaitól. Ezen túl egy-két vintage emuláció is kellemesen színesítheti a hangzásunkat. Erre jó példa a Native Instruments RC24 és RC48 duója, ami két Lexicon klasszikus legenda szoftveres lenyomata: a 224 és 480L-es hardvereké. Pillanatok alatt a nyolcvanas években találhatjuk magunkat. Érdemes tovább tájékozódni a témában.
Végül a szaturációs pluginekről ejtenék néhány szót. Megközelítőleg tíz-tizenkét esztendeje kezdtek piacra kerülni az olyan szoftverek, amelyek nem ígértek se többet, se kevesebbet, mint hogy a legendás hardverek nemlineáris viselkedését utánozzák digitális környezetben. Ezalatt többek között a vasak felharmonikus dúsítását kell értenünk. Nem véletlen, hogy nagyon sokszor használatuk után az az érzésünk támadhat, hogy életet leheltünk a zenei sávjainkba. Húsz évvel ezelőtt még nem igazán létezett ez a szoftver kategória, így vasakra volt szükség, ha el szerettük volna kerülni a harsány digitális soundot. Legismertebbek a szalagos magnó típusú pluginek. Két kedvencemet szeretném kiemelni: az UAD 2 platform Studer A800-as processzorát valamint a Waves Kramer Master Tape masináját. Ezzel a két processzorral szinte minden mixing szituációban elő tudom varázsolni az analóg warm (melegség) illúzióját. Érdemes még az IK Multimedia szalagos szimulációit is tanulmányozni választás előtt. Általános jellegű szaturációs szoftverben verhetetlen az ingyenes Softube Saturation Knob terméke. A nagy méretű pultok harmonikus viselkedését emuláló termékeket az ínyenceknek ajánlom, mint a Slate Digital VCC pluginjét.
Az enyhén hosszúra nyúlt felsorolással és áttekintéssel azt szerettem volna kifejezni, hogy a DAW-unk stock pluginjei mellett építsünk fel egy olyan eszköztárat a minimalizmus jegyében, amellyel a legtöbb mixing szituációt meg tudunk oldani. Hasznosak az olyan produceri és mixing filozófiák, mint amelyeket a cikk elején említettem, de nem szabad, hogy ezek korlátozzák a kreativitásunkat és az elérhető legjobb hangzást. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy nincs két egyforma dal, és mindig a művészi és érzelmi kommunikáció határozza meg, hogy milyen pluginekhez nyúlunk mixing során. Nincs az az elv, vagy filozófia, ami meg tudja jósolni a dalok egyediségét.