Nem túlzás azt állítani, hogy jelen pillanatban szoftvertúltermelés zajlik a stúdiótechnikában. Nagyon sok a vintage emuláció. Nincs ez másképp a reverbek világában sem. Vannak jobban sikerült darabok, kicsit rosszak és említésre sem méltóak. Örömmel konstatálom, hogy a fejlesztő csapatok nem csupán a régi, mára már legendává vált eszközök szoftveres változatain dolgoznak. Üdvözlöm az újításokat. Hardveres oldalon már több mint tíz éve megjelent a Bricasti cég M7-es csúcs zengetője, amely a tengerentúlon szinte ipari szabvánnyá vált, és a modern térszimuláció szinonimájáva.Több mint huszonöt esztendeje szenved rengeteg szoftver abban a betegségben, hogy valamilyen formában a Lexicon 480 L hangzását próbálja majmolni.
A hagyomány erős, de sokszor az az érzésem, hogy szabadulni kellene a nyolcvanas évek közepének ízlésvilágától. Ezt a korszakot mai napig a digitális effekt processzorok aranykorának tekintjük, ez vitán felül áll. A szoftverek világában is történt valamilyen fokú előremozdulás a fentiekben leírt origótól. Ezt a világot szeretném ebben az írásban górcső alá venni, tendenciákat megfigyelni.
Nem arra törekszem, hogy csak a legújabb, azaz egy éven belül megjelent szoftverekkel foglalkozzak, inkább egy kicsit hosszabb időszakot szeretnék megvizsgálni. Olyan leszek, mint egy csapnivaló standupos és előre lelövöm a poént: alapvetően két, jól körvonalazható csoportba tudnám sorolni a vizsgált plugineket. Az első csoportba tartoznak azok az algoritmusok, amelyek minél valósághűbb térszimulációt szeretnének megvalósítani. A második csoportba pedig azokat a processzorokat sorolnám, amelyek sokkal inkább effektszerű zengetést valósítanak meg, és nem törekszenek a valósághűségre. Konyhanyelven fogalmazhatunk, úgy is, hogy nem létező terek teremlecsengéseit szintetizálják. Nevezhetjük őket akár hiperreális reverbeknek.
A valósághű teremzengést szimuláló algoritmusok közül az Izotope Neoverb nevű “okos” szoftverét említeném meg először. Az “okos” jelző itt azt jelenti, hogy mesterséges inteligenciával ellátott pluginről van szó. A zenei anyag tanulmányozása után javaslatot tesz az algoritmus az általa ideálisnak vélt zengetésre. Véleményem szerint az esetek jelentős hányadában nem tekinthető végleges megoldásnak, amit felajánl ez a masina, de mindenképpen jó kiindulási pont lehet például egy dobszoba, gitár plate vagy ének hall kialakításához. Lexicon, Yamaha, Roland, TC Electronics és Eventide reverbekhez szokott zenei ízlésemnek és fülemnek az az első dolog, ami feltűnik, hogy rendkívül valóságos a szoftver hangzása. Talán túlságosan átlátszó, amikor zenébe próbálom illeszteni. Talán ez lehetne egy apró kritikám, hogy hiányolom a karaktert. Szintén ebben a kategóriába sorolnám az általam kedvelt osztrák algoritmusfejlesztő csapat, a Sonible Smart Reverb portékáját Nagyon jó és természetes hangú, szerethető plugin. A Neoverbhez hasonlóan mesterséges intelligenciával ellátott processzor. Automatikus beállításai jó kiindulási alapok. Nagyon tetszik az, hogy egy szubsztraktív szintetizátorhoz hasonlóan burkológörbével befolyásolható a lecsengés. Ez eredményezheti a természetességet. A másik nagyszerű lehetőség pedig, hogy frekvenciatartományonként az idő elteltének függvényében szabályozható a visszaverődések sűrűsége. Négyféle külöböző stílus között morfolhatunk: intim, neutrális, gazdag és mesterséges. Valóban sokoldalúvá teszi ez a lehetőség, ezért nem kérem rajta számon a karaktert.
A hiperreális sort természetesen az Eventide viszonylag régi Black Hole algoritmusával szeretném kezdeni. Már a DSP4000-es gépükben megtalálható volt ez a nem mindennapi processzor. Valóban a világűr zengéseit szintetizálja. Nagyjából hat éve plugin formájában is elérhető. Nem túlzás azt állítani, hogy a sound designerek Szent Grálja ez a reverb. Sokkal újabb szoftver az Arturia Rev Intensity. Rendkívül fényes hangú processzor, amely nagyon sokoldalú. A szerteágazó modulálási lehetőségek miatt a nagyon egyszerű lecsengésektől a bonyolult, effektszerű zengetésekig minden megoldható a segítségével. Természetesnek semmiképpen nem nevezhető a hangzása, azoban nagyon szerethető a karaktere. Ugyan a rövid zengetéseinél néha klausztrofóbiám lesz, de énekre, billenytyűkre kimondottan kedvelem használni, amennyiben elektronikus alapú hangszerelésről van szó. Nem tűnik el a zenében, és nem is hivalkodó.
Az Audio Damage és a Valhalla DSP szerelemgyereke, az Eos nemrég újult meg. Az Eos 2 algoritmusait imádni lehet vagy legalábbis rajongani értük. A Plate algoritmusaira úgy lehet tekinteni, mint a régi Lexicon PCM vasak (60 és 70) továbbfejlesztett változataira. Ezt úgy kell érteni, hogy valamicskét megőriztek a régi karakteres megszólalásból, a meleg (warm) hangzásból, de azok radikálisan tovább lettek fejlesztve. Igazából modernizálva lettek olyan értelemben, hogy az újabb hangmérnök és producer generációk ízlésének is megfelelőek legyenek. Sokkal hatalmasabb távolságérzet kialakítására képesek ezek az algoritmusok, mint a korabeli hardverek. A Superhall szimulációja az egészen kicsi teremtől a szürreálisan hatalmas terekig bármit tud szintetizálni. Valamennyi Lexicon-szerű utóíz marad ugyan a szánkban, de valódi elmozdulás a legendás elődök soundjától, főleg ha számításba vesszük sz Infinite módozatát.
Utolsóként a United Plugins Morp Verbjét szeretném megemlíteni. Alapvető működési elve, hogy két szintetizált tér között morpholhatunk, ezáltal teljesen újszerű , hiperreális terek lecsengését alakíthatjuk ki. Az apró terektől a hatalmas, szinte végtelen lecsengésekig mindent tud. Rengeteg modulációs, komprimálási és szaturációs lehetőséggel bír. Elképesztő mélység megteremtésére képes a sztereó térben. Talán valamicskét emlékeztet a régi japán, elsősorban Yamaha hardverek rideg hangzására, de nagyon más a végeredmény. Képes a hangzásbeli lehetőségek kitágítására.
Folytathatnám a végtelenségig ezt a felsorolást, de azt hiszem, sikerült felvázolnom a főbb távolodási irányvonalakat a nyolcvanas évek végének ízlésvilágától.