Oldal kiválasztása

A „tévesen használás” esztétikája

Igen erre már az angolszász szakirodalomban külön terminológia létezik: „misusing” keresőszóval találhatjuk meg a neten. Mit jelent ez? Miért is fontos számunkra?
Induljunk ki abból, hogy minden egyes stúdiótechnikai eszköz, sőt tovább megyek, hangszer megalkotásánál létezik egy tervezői szándék, amely a felhasználását illeti. Az, hogy mire is szánták az adott terméket: ez egy ritmusgitár, ez egy basszus kompresszor, ez egy énekre alkalmazható zengető. A termék tervezés és megalkotás után piacra kerül. Kiderül, hogy mennyire tudja betölteni azt a szerepet, amiért megalkották. Vagy sikeres lesz vagy sem. De az igazi izgalmak most kezdődnek! Szerintem a kreativitás magasiskolája, amikor egy alkotó vagy alkotók egy csoportja a rendeltetésétől teljesen eltérő módon kezd el használni egy hangszert vagy stúdióberendezést, és ezáltal eddig nem hallott zenei világokat teremt. Jobb esetben stílusteremtő ez a cselekedet, rosszabb esetben csak parttalan kísérletezés marad.

 


A hangsúly természetesen a kreativitáson van. Nem árulok el nagy titkot,ha azt állítom, hogy szinte minden zenei stílusban vannak komoly művészi értékű alkotások és jól kidolgozott iparos munkák. Ahhoz, hogy a címben szereplő fogalmat kielégítően körbejárjuk, időznünk kell egy kicsit a kreativitásnál. Mondjunk példákat, hogy világossá váljon, hogy miről is szeretnék beszélni. Az 1960-as évek végén megjelent Pink Floyd lemezek megalapozták és megteremtették annak az irányzatnak a hangzását, esztétikáját és jellemző hangszíneit, amit később progresszív rocknak neveztek. A zenekar egyedi attitűdjével, gitárhasználatával tágította és megújította az addig létező zenei kereteket. Új zenei hangzások kialakításával addig nem hallott zenei világot teremtett.
Egy új stílus teremtésével új zenei nyelv alakult ki, ami maga után vonta egy új esztétika megjelenését. Ez határozta meg, hogy mit tekintünk szépnek és jónak az új zenei stílusban. A zenekar szóban forgó lemezeinél az újító hangzás Syd Barrett, később David Gilmour addig nem hallott kreatív gitárpedál használatának volt köszönhető. A zenei hangzás megújításának vágya vezetett oda, hogy eszközöket újszerű módon, és eddig soha nem látott kombinációban alkalmazták. Az innovatív művészi elképzelés megvalósítását a kéznél levő eszközök kreatív használata tette lehetővé. A fent leírt attitűddel stílusteremtők lettek, új esztétikát hoztak létre. Ezzel szemben azok a zenekarok, akik követték ezt a kialakított hangzást, de nem léptek fel újító szándékkal, azokat tekinthetjük jó iparosoknak. Hasonló hangzásvilág kialakítása mellett egy másik zenei történetet mesélnek el új zenei nyelv kialakítása nélkül.

 


A kreativitás, a megújítás és az új hangzások keresése azért kulcsfontosságú momentum a zenében, mert az nem egy lezárt történet, hanem folyamatos változások véget nem érő sorozata, egy mindig megújuló entitás. Változik, átalakul. Kockázatos kijelentés, de valamilyen szinten fejlődik is: új zenei stílusok jönnek új esztétikai kihívásokkal, a régiek pedig tűnnek el. Ebből a szempontból tekintve mindig felértékelődik, ha egy alkotás létrejöttét valódi művészi gondolat előzi meg. A kreativitás és a megújítási vágy magas szintje, amikor a fennálló eszközök nem rendeltetésszerű használatával kísérleteznek. A fenti példában a Pink Floyd új eszközöket emelt be a rock zenealkotási folyamatába. Ennél a tévesen használás mozzanata tovább megy. A leghíresebb példa talán az a legenda, aminek már nem ellenőrizhető a történeti hitelessége, miszerint a torzított gitárhangzás úgy alakult ki, hogy elszakították előbb véletlenül, majd később szándékosan a gitárerősítő hangszórójának membránját. Micsoda zseniális cselekedet! Meghatározta az elkövetkező hét- nyolc évtized gitár soundját.

 


A közelmúlt legismertebb tévesen használás mozzanata mindenképpen a Roland TB303 basszus szintetizátor történelmileg dokumentált legendája.
A cég a nyolcvanas évek legelején dobta piacra még a MIDI szabvány megjelenése előtt ezt az analóg kísérőautomatikás basszus szintetizátort. Az alapvető felhasználási cél az volt a tervezők szerint, hogy az egyszemélyes zenészeknek (lásd: lagzis szintis) biztosítva legyen az előre megírt basszus kíséret a kívánt hangnemben. A tárgyalt időszakot a szintetizátorok rohamos fejlődése jellemezte. Gyorsan megjelentek a digitális vetélytársak, így a TB303 kevésbé volt üzletileg sikeres. Az izgalmak csak ezután következnek. Underground elektronikus tánczenei producerek egy csoportja nem rendeltetésszerűen kezdte el használni ezt a masinát és elindult legendává válásának útján. Az analóg filter túlméretezett rezonáns tartománya miatt ki lehetett tekerni belőle a mára már ikonikussá vált „tüttyögő” hangzást. És megszületett az acid house zenei stílus! Előtte sosem létező zenei hangzással és vadonatúj esztétikai követelményrendszerrel. Ahhoz, hogy tudjuk, hogy miről is van szó, elég meghallgatnunk Guy Called Gerald Voodoo Ray című dalát, vagy a Mory Kante Yeke Yeke Hardfloor remixét.Amint láthatjuk, a tévesen használás teljesen más zenei hangzásvilágot hozott létre és újból középpontba helyezte az addig rossznak vagy középszerűnek tartott Roland TB303-as masinát. Nem túlzok, ha zenei forradalmat emlegetek, ami még a mai napig is jelentős hatást gyakorol a pop és az undeground zenére egyaránt. Az talán nem megy csodaszámba, hogy egy jó állapotú acid gépért már hat-hétezer eurót fizetnek a használt piacon.
Stúdiós berkekben közismert a Yamaha NS10 mítosza: egy otthoni konyhai hifizésre szánt hangfalból az egész világon elterjedt stúdió szabvány lehallgató lett. A félresikerült terméket Bob Ludwig és Bob Katz mastering mérnökök kezdtek el Bryston erősítővel meghajtva stúdió lehallgatóként használni a nyolcvanas években. Azóta ipari szabvány lett. Ugye itt is tetten érhető a tévesen használás motívuma?
Kreatív ötletek repítik előre a zenét. A téves használat ennek a magas foka. Természetesen sok-sok kísérletezés előzi meg az igazi áttörést. A legfontosabb tanulság, hogy ne ijedjünk meg az újszerű ötleteinktől. Termékenyítsék meg a mindennapi alkotásunkat. Nem szabad, hogy lebénítson minket a valami utánzásának imperatívusza.