Szerintem nem tévedek, ha azt állítom, hogy a zenekészítés legtöbbet emlegetet, használt és leginkább félreértett eszközéről van szó. Persze, mert a hétköznapi féligazság-morzsákban a hangerő elérését kizárólag a limiterekhez kötik. Márpedig a hangerő jó, ami hangos, az kiváló, bizonyára professzionális. Aki hangos zenét képes létrehozni, az bizonyára érti a dolgát.
A félművelt fejekben úgy szerepel az utómunka terve, hogy majd tevékenykedünk valamit mixing címszó alatt, aztán a végére odabiggyesztünk egy Waves L2-t vagy Fabfilter Pro L2-t és máris kész a hangos, profi munka! Valószínűleg hangos lesz a végeredmény… azonban távol marad a jelenlegi zeneipari sztenderdektől. Minden ordít, kegyetlen a hangerő, csak éppen dinamikátlan és távolról sem szól jól. Öntsünk tiszta vizet a pohárba a limiterekkel kapcsolatban!
Felejtsük el azt a téves koncepciót, hogy a zenénk csak a limiterek használata miatt lesz hangos. A hangerőt sokkal inkább a jó ízléssel használt hangszínszabályozók érhetjük el. Merész állítás, de szerintem nem járok messze az igazságtól. A tapasztaltabb producerek és hangmérnökök a fejükhöz csapnak , amikor szóba hozom a már unalomig ismételt Fletcher-Munson görbét. A jól ismert diagram legfontosabb tanulsága számunkra, hogy a 800-3500 Hz közötti tartományra legérzékenyebb az emberi fül. Más szavakkal ezt a tartományt érzékeljük a leghangosabbnak. Magától adódik az a jól bevált stratégia, hogy tegyünk itt rendet a hangszerek között.
Ne essünk kétségbe, szükség lesz majd limiterekre is, de használatuk előtt még nagyon sok feladatunk van a kompresszorokkal és hangszínszabályozókkal, hogy rendet teremtsünk a hangsávok között. Nagyon nem mindegy, hogy mit limitálunk: homályos hangképet vagy előre megálmodott jó hangzást. Közelítsük meg más szemszögből a témát! A limitereket úgy definiálhatjuk pontosan, mint speciális kompresszorokat. A szóban forgó dinamikaszabályozóknak az időváltozókon (attack, release) túl a ratio a legfontosabb paramétere. Ez a mutató arról szól, hogy milyen arányban komprimáljuk a hanganyagot. Ha ez az arány nagyobb, mint 10:1-hez akkor beszélünk az örökzöldnek titulált processzorokról, amely a jelen cikk témája. Ha jobban belegondolunk, ez igen nagy arányú összenyomás. A decibel mint mértékegység precíz bevezetése és definiálása nélkül gondoljunk bele abba a pszichoakusztikai ténybe, hogy ha valamit 6 decibellel halkítunk, akkor olyan érzetünk támad, mintha felére csökkentettük a hangerőt. A limiterekre jellemző 1:10-nél nagyobb mértékű összenyomás azt jelenti, hogy a küszöbértéket 10 decibellel meghaladó értékre a dinamikaszabályozás kimenetén 1 db-nyi lesz a növekmény.
Nem nehéz belátni, hogy itt radikális beavatkozásról van szó. Ezért is próbálok mindenkit lebeszélni arról, hogy mixingnél úgy próbáljon hangerőt csiholni a zenéjébe, hogy az egészet megnyomorgatja a szóban forgó processzorokkal. A történetnek itt azonban távolról sincs vége: A pluginek körében elterjedt Waves L2, Fabfilter Pro L2 és társaik nem egyszerű masinák, hanem úgy brickwall, limiterek. Ez egész pontosan annyit tesz, hogy a küszöbérték fölé semmilyen hanganyagot nem enged. Ezt úgy tudja elérni, hogy rendkívül gyors attackkal operál. Ebből mindenki számára az a legfontosabb információ, hogy ha nem kellő körültekintéssel használjuk őket, hanem kicsit barbár módon, akkor sérülni fog a zenénk tranziens struktúrája, ezáltal veszít esztétikai értékeiből. Ezt a jelenséget úgy ismerhetjük fel, hogy ugyan hangos lesz a zenénk, de egyben lapos is, meg unalmas. Összenyomottnak és kicsinek hat minden. Pontosan ezt kell elkerülni!
Igen, megint a beszéd frekvenciatartományával hozakodom elő, ami 800-3500 Hz közötti található. A pszicho akusztikai kutatásokból simán kiolvasható, hogy ez a tartomány felelős a hangosság érzetéért. A legjobb mixing stratégia az, hogy készítsünk fontossági sorrendet a hangszerekből és ezt a sorrendet tükrözze a sávok egymás közötti hangereje. Az EQ-kat pedig úgy kell használni, hogy a fontossági sorrendben előbb szereplő hangszert ne zavarja a többi frekvencia menete. Például ha egy hangszerelésben egy ének mellett egy visítós villanygitár vagy szintetizátor szerepel, akkor a feladatunk az, hogy 1500-3000 Hz között úgy tisztítsuk meg őket, hogy még véletlenül se sérüljön a szövegértés. Valamint minden körülmények között biztosítsuk az ének dominanciáját. Közelről sem azt szeretném sugallni, hangerővel biztosítsuk az elsőbbségét az éneknek. Sőt ellenkezőleg! Hangerőben ne lógjon ki a mixből, viszont a többi hangszer ne zavarja az érvényesülését. Más szavakkal meg kell előzni, hogy bármi is maszkolja a főszereplő zenei elemet.
Tovább megyek: nem csak a 800-3500 Hz közötti hangosságérzetért kitüntetett tartományban kell kerülni a hangszerek maszkolását, hanem az egész frekvenciatartományban. Több helyen is felhívtam a figyelmet még egy kulcsfontosságú frekvenciatartományra: a középmélyekre 180-500 Hz között. Itt kell tisztogatni a hangszereket, hogy elkerüljük a kellemetlen búgást. Ha jól végeztük dolgunkat, az egész zenénk sokkal dinamikusabbnak és hangosabbnak fog hatni.
Nem szeretnék olyan bigott lenni, hogy azt állítsam, a mixing folyamatánál a limiterek használatának nincs helye. Sokkal árnyaltabb megfogalmazás, ha azt mondom, hogy előre eltervezve, kis mértékben dolgozzunk velük. A hangerő máshol rejlik!