A cikk címe akár lehetne az is, hogy miért vonzódunk a karakteres delayekhez? Vagy még hipsterebbül: miért szeretjük a vintage delayeket? Gondolom, ezek a címvariációk előrevetítik azt, hogy miről is fog szólni továbbiakban ez az írás. Ha valaki felületesen futja végig a blogomat, és látja ezt a cikket és akkor legyint, hogy ez a csávó menthetetlen, mert fetisizálja a régi berendezéseket. Lehet ugyan ebben valami, de a helyzet ennyire nem egyszerű. Próbálom megvilágítani, ígérem!
Induljunk ki abból, hogy a késleltetők a zengetőkkel karöltve a zenei produkciós folyamat elsődleges térélmény teremtő eszközei. Nem kell megindokolnom, hogy erre nagyon érzékeny az emberi fül. Több helyen is írtam, hogy a hang egyik alapvető minősége az, hogy milyen teremben szólal meg. Ez a minőség a elsősorban a terem akusztikájáról szól. Nincs olyan, hogy vegytiszta zongora-, trombita-, vagy gitárhang. A való életben arról beszélhetünk, hogy zongorahang a hangversenyteremben, trombita a szerencsétlenül rezonáló fürdőszobában, gitár a tornateremben. Nem függetleníthető a zenei hang a terem akusztikai jellemzőitől, ahol megszólal. A mesterséges eszközök, amelyek akusztikai jellemzőket szimulálnak, az elmondottak miatt kulcsfontosságúak. Nagyon nem mindegy, hogy milyen berendezések mellett tesszük le a voksunkat zenei produkció során.
Azt hiszem, hogy többször is fejtegettem, miért fontos jó ízléssel megválasztani azokat a zengetőket, amelyek a fegyvertárunkat alkotják. Most hasonló szempontból szeretném a késleltetőket megvizsgálni.
Szokásomhoz híven szubjektív, több évtizedes hangmérnöki tapasztalatomból szeretnék kiindulni. Húsz évvel ezelőtt még a korabeli Cubase gyári pluginje mellett használtam az Ohm Force és Native Instrument delayét. Az volt az érzésem, hogy a megszólalásuk inkább érdekes, mint jó. Természetesen megvolt a térélmény, de úgy tudnám jellemezni, hogy az egész olyan fájdalmasan műanyag volt. Nem sokkal később, amikor Pro Tools MIX rendszerre váltottam, már jobban tetszettek ott fellelhető késleltető szoftverek. Elsősorban a Bomb Factory Moogerfooger delay emulációjáért rajongtam. Akkoriban meglepően valóságosnak hatott a megszólalása. Nem csak arról szeretnék áradozni, hogy jaj, mennyire hozta az analóg hatást, hanem arról, hogy nyoma sem volt fájdalmas nejlonhatásnak. A Waves Supertap processzorát is kedveltem bizonyos célok elérésére mixing közben.
A hozzáállásom akkor változott meg radikálisan, amikor megnyílt a hallásom az apró finomságok iránt. Ez azután következett be, amikor úgy döntöttem, kilépek a plugin delayek akkor szűknek ítélt bűvköréből. Először egy Dynacord VRS 23 boldog tulajdonosa lettem. Ez a masina vödörlánc elven működött: integrált áramkörök láncolata valósítja meg a késlestetést és a visszacsatolást. Azonnal szerelmese lettem ennek a hangzásnak. Énekre a legtöbb esetben, szinte zenei stílustól függetlenül reálisabb volt a megszólalása. Előszeretettel használtam éneken kívül gitárokra, billentyűkre, sőt nem egy esetben még dobokra is. Nem sokkal később egy ősrégi Roland SDE 2000-es digitális delay-jel bővült az eszköztáram. Ez a 12 bites készülék bájos hangzásával megmutatta, hogy nemcsak az analóg berendezések sajátja a karakter. Megtanultam hallani, megbecsülni és sikeresen használni karakterességüket ezen vintage gyöngyszemeknek. Akkor lett igazán világvége, amikor megvásároltam a méltán legendás Roland RE201 Space Echo relikviáját. Akkoriban egyértelműen háttérbe szorultak a mindennapi praxisomban a szoftveres késleltetők.
Távol álljon tőlem, hogy ez az írás a vintage stúdióeszközök dicséretéről szóljon kizárólag! A világ nem állt meg. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben majdnem minden a pluginnek forradalmáról szólt, azaz azok rohamos fejlődéséről. Minden másként alakulna, ha ma kezdeném a szakmát. Igen, húsz évvel ezelőtt még szükség volt külön berendezésekre, amennyiben izgalmas, karakteres színeket szerettünk volna vinni a zenénkbe. Függetlenül attól, hogy a zenekészítés melyik folyamatán tevékenykedünk. Igen, az előbb szóba hozott szoftverek robbanásszerű fejlődésével, már a számítógépek világában is megjelent a karakter a vintage delayek egyre jobb emulációival.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a vas stúdió berendezések világában szocializálódtam. Ezt azért tartom kulcsfontosságúnak, mert megtanultam kihallani azt a nagyon apró különbséget, hogy mitől jobb egy szalagos visszhang egy rideg digitális társánál. Az apró hangzásbeli eltérések érzékelésének képessége az előfeltétele, hogy igazán értékelni, és teljes mértékben tudatosan használni tudjuk a karakteres berendezéseket modellező plugineket. Amennyiben megtanuljuk érzékelni a legkisebb hangzásbeli különbségeket, akkor megszerezzük azt a tudást, amellyel ki tudjuk választani ízlésünknek és zenei világunknak megfelelő késleltető berendezéseket.
Zárásképpen következzen a teljesség igénye nélkül egy-két figyelemre méltó szoftver. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokad az UAD változatára esküsznek, ha a jó öreg Space Echoról van szó, én mégis az Audio Thing változatát emelném ki, amely Outer Space fantázianévre hallgat. Nagyon szépen varázsolja a hetvenes évek mesterséges térérzetét a számítógépükbe. A delay része és a rugós zengetője is szenzációs. Még a legelvadultabb rap zenéknél is nagyon szeretem ének/rap sávra használni. Gitároknál és szintetizátoroknál akkor veszem elő, amikor komplexebb hatású effektre vágyom. Teljesen más élmény használni, mint kézzel fogható társát, de pont ezért a lehetőségek sokkal szélesebbek. Érdemes kipróbálni mindenkinek.
A stúdiós mindennapjaimban rövid késleltetésekre legtöbbször az Arturia Electro Harmonix Memory Man gitárpedál emulációját használom. Ez a pedál vödörlánc elven működő effekt, amely egyszerű rövid és hosszabb komplex lecsengések megvalósítására egyaránt alkalmas. Ez a plugin nagyon jól sikerült! Énekeken nagyon szeretem az Elvis-féle slapback delay hatás elérésére Szinte minden hangszeren használva a késleltetés nagyon karakteresen és organikusan épül be a zene szövetébe. Nagyon izgalmas megszólalásra képes, ha használjuk a beépített modulációs lehetőségeket.
Utolsó szoftver, amit megemlítek, egy kicsit kilóg a sorból: a D16 Group Repeater késleltetője. Azért lóg ki a sorból, mert nem egy karakter emulálására vállalkozik, hanem egyszerre többre: a szalagos és csöves berendezésektől a ma már ósdinak ítélt digitális delay hangzását egyaránt képes produkálni. Egyszerű, mégis nagyon sokoldalú termék. Jelen pillanatban ez a kedvencem. A legtöbb keverési szituációban megtalálom benne azt a karaktert, amire szükségem van.
Remélem sikerült rávilágítanom, hogy a szóban forgó témánál szó sincs vintage készülékek fetisizálásáról. Sokkal inkább arra szeretnék mindenkit buzdítani, hogy nyissa meg hallását a legapróbb részletek előtt, és válassza ki azt a karaktert, ami az ő ízlésvilágát tükrözi.