Remélem, hogy a konvolúciós zengetést megvalósító szoftverek az algoritmusokkal operáló társaikkal együtt egyformán elterjedtek a hazai stúdiós eszköztárakban. Nem elsődleges célom a bemutatás és az ismeretterjesztés, de a rend kedvéért távirati stílusban tekintsük át, hogy miről is van szó! Az algoritmusokkal működő digitális processzorok matematikai modellek használatával és rengeteg számítással előállítják annak a teremnek a lecsengését, amelyet beprogramozunk. Teszik mindezt különböző minőségben és különböző karakterrel. A hetvenes évek végén az EMT cég algoritmusaira esküdött mindenki. A nyolcvanas években megjelent, mára már legendaszámba menő cégek mint a Lexicon, Quantec, Eventide, később a TC Electronics, amelyek térszimulációi meghatározták és meghatározzák még ma is a könnyűzene és a komolyzene hangzását egyaránt. Nagyjából tíz éve – a számítógépek processzorainak drámai fejlődésével – a fejlesztő cégek és algoritmusaik versenye áttevődött az outboardokból a pluginek világába. Több helyen is hangsúlyoztam abbéli nézetemet, hogy a zengetők minőségének megítélésében nem elsődleges szempont, hogy mennyire valósághűen állítja elő a valós terek zengetését. A természetes megszólalással egyformán fontos a karakter és az algoritmus részletes programozhatósága. Az sem elhanyagolható szempont, hogy mennyire építhető be a mesterségesen előállított zengetés a zene textúrájába. Bizony, a karakter! Példaként fel lehet hozni azt a jól ismert, szinte már közhelynek számító vélekedést, hogy a Lexicon meleg sötét tónusú, a TC Electronics kissé hideg ám fényes, míg a Quantec és az Eventide semleges hangzású algoritmussal operál.
A konvolúciós zengetők működési elve merőben más: ún. impulzus válasz mintákból (impulse response) állítja elő a mesterséges zengetést. Ebből adódóan bármiből készíthetünk mintát. Nem csak digitális zengetésről készülhet minta, hanem valós terekről, mint például tánctermekről, templomokról, híres színházakról és koncerttermekről és nem utolsó sorban elektromechanikus zengetőkről, azaz platekről és rúgókról. Egyszóval minden mintázható, ami rezonál a zenei hangokra. Az első szélesebb körben elterjedt, ilyen elven működő masinát a Sony dobta a piacra a kilencvenes évek derekán.1999-ben került piacra a Sony DRS777 termékét. Ne lepődjünk meg, hogy ilyen későre datálható az első ilyen elven működő masina kommerciális megjelenése, hiszen rendkívül processzorigényes műveletről van szó.
A konvolúciós zengetők nagyon nagy előnye, hogy tökéletesen képesek visszaadni a mintázott zengetést, legyen szó valós térről, vagy mesterséges úton előállított lecsengésről. A hátránya pedig az, hogy kevésbé befolyásolható a paraméterezése. Tehát nem tudjuk úgy alakítani a tér szimulációt, mint mondjuk az algoritmusokkal operáló társaiknál. Amennyiben jó minőségű és részletesen kidolgozott mintakönyvtárból dolgozunk, akkor a paraméter programozás hiánya nem akkora tragédia, mint ahogy első hallásra tűnik.
Tapasztalataim szerint az igazán nagy hangzásbeli hátrány az, hogy ugyan precízen szimulálja bármilyen eszköz vagy valós tér lecsengését, de valahogy az egész ijesztően rideg. Mit értek ezalatt? Hiába is keresem a karaktert, hogy a zengetés koherens és komplex módon épüljön be a zenei kontextus szövetébe. A cikk témája ezért elsősorban éppen azok a kreatív trükkök, amelyek segítenek abban, hogy elérjük céljainkat. Mindenkit óva intek attól, hogy az általam felhozott kritika miatt félretolja a fókuszba állított zengetési formát! Elöljáróban azt le szeretném szögezni, hogy a kreatív megoldások mindegyike kizárólag párhuzamos processzálással valósítható meg. A send-return módon megvalósított processzálásnál megvan az a szabadságunk, hogy külön befolyásoljuk a zengetett jelet.
Az első példa remélem annyira plasztikus, hogy ötletek szárnyalását váltja ki az olvasókból. Kedvelem a Lexicon 224 elnagyolt, szemcsés, ám ennek ellenére mégis tökéletes hall algoritmusát. Jó mintakönyvtár birtokában sokszor használtam őket éneken, akusztikus hangszereken és természetesen szintetizátor pad-szerű hangokon. Rendkívüli módon, új dimenziókkal gazdagítja a zene hangzását. Mégis hiányoltam valamit. Első megfigyelésem az, hogy túl tisztán és részletesen szólnak az említett gép impulse-response mintái. A valóságban az ósdi zengetők zajosak, a mai szemmel már kimondottan rossznak mondható AD és DA konverterek működése szerves része a hangzásnak. Egy hetvenes évek végén gyártott gép soha nem fog olyan tisztán megszólalni, mint egy konvolúciós zengető plugin. Ebből az egyszerű megfigyelésből jött az az ötlet, hogy a minták alapján a zengető után kötök egy bit crusher számítógépes szoftvert. Először a Pro Tools beépített Lo-fi moduljával próbálkoztam. Lecsökkentettem a bitmélységet 12 bitre, és 28KHz-re a mintavételi frekvenciát. Az anti aliasing filter radikális csökkentésével az eredmény döbbenetes volt. Nem akartam hinni a fülemnek! Olyan érzésem volt, mintha megelevenedne egy kép. Eltűnt a processzortípusra jellemző minden negatív mellékhatás. Nagyon szervesen tudtam így beépíteni a zene hangzásába, függetlenül attól, hogy milyen hangszeren használtam. Nagyon jó eredményeket értem még el az ingyenes Tritik Krush pluginjével és a D16 Decimort termékével.
Amennyiben elektromechanikus zengetők mintáit használom, itt elsősorban EMT platekre és korabeli springekre gondolok, akkor a konvolúciós zengető előtt vagy után saturator szoftvert használok. Itt is az az alapvető megfigyelés, hogy a szóban forgó ósdi gépek soha nem szóltak olyan sterilen, mint egy minta alapján dolgozó digitális processzor. Nagyon könnyű volt a kimeneti és bemeneti fokozatukat túlvezérelni, ami megadta a, zajos, picit torz, de annál bájosabb hangzásukat. Erre a kedvenc játékszerem az ingyenes Softube Saturation knob pluginje. Azt hiszem, hogy szinte bármelyik csöves vagy szalagos drive-ot szimuláló eszközzel elérhetjük a kívánt lágy, meleg hangzást.
Ne tévesszük szem elől, hogy a konvolúciós zengetővel nagyon jó alapanyag van a kezünkben, amelyet kreatívan megbolondítva komplex módon gazdagíthatjuk zenénk hangzását. Nem egyszer pitch processzorral, modulációs effekttel egyetemben használtam, általában szerethető végeredménnyel.