Közel két évtized tapasztalatait szeretném megosztani. Valamikor az ezredforduló tájékán hazánkban és szerte a világban az volt az uralkodó nézet, hogy’ fix it in the mix’. Nézzük csak, hogy mit is jelent mai szemmel ez a kis butaság.
Még élt a zeneiparban dolgozó szakemberekben a digitális technika mindenhatóságába vetett hit. 1999-ben készült el az első csak Pro Toolsban mixingelt listavezető sláger a tengerentúlon. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a jelen pillanatban az USA a zenekészítés vezető nagyhatalma. Charles Dye keverte a szóban forgó Ricky Martin Livin’ la vida Loca nótáját. Kisvártatva megjelent a Pro Tools új generációja, a mai napig legelterjedtebb HD. Csupa új és káprázatos lehetőségekkel.

Az egyik elképesztőnek tűnő funkció, amely széles körben kezdett elterjedni a dob produkciók a során, a ma is jól ismert Drum replacement és társaik, mint például a Drumagog. Miről is van szó itt kérem szépen? A digitális technológia azon áldásáról vagy átkáról (helyettem majd eldönti az utókor) beszélünk, amikor például a recording során rögzített közeli mikrofonok hangzását ki lehetett cserélni más hangmintákra. Nagyon erőteljes és egyben veszélyes játékszer! Hazánkban, ahol a stúdióiparra hatványozottan igaz a „kis pénz kis foci” elv érvényesülése, nem egy hangmérnök arra próbált tanítani, hogy a dobhangolás, a mikrofonok és preampok válogatása, valamint azok elhelyezése felesleges időpocsékolás. Nem egyszer hallottam azt az oltári baromságot, hogy végül is mindegy milyen dobtesteket és tányérokat használunk a felvétel alkalmával, azt úgyis atomdrága okosba’ megszerzett dob samplingekre cseréljük. Az adott kor zenei ízlésének meg is felelt ez a nézet. A lelket az élő dobhangzásból még a Beat detective funkció használatával sikerült teljesen kiölni.
A fent említettek lavinát indítottak el a felvételkészítés gyakorlatában: pocsék minőségű hangszerekkel, a lehető legrosszabb akusztikai környezetben (mint például egy átlagos próbaterem), közepes szintű mikrofonokkal, olcsó preampokkal vagy anélkül próbáltak dobfelvételeket készíteni. Mert ’fix it in the mix’. A kétezres évek elején újból divatba jött a rockzene a minden elsöprő indie hullámmal. Merőben változott a zenei közízlés: már nem az elektronikusan megszólaló, unalomig kipontosított dobhangzás lett a menő. Tanulmányozásra ajánlom a The Strokes New York City Cops dalát vagy bármelyik korabeli White Stripes, Queens of the Stone Age nótát.

Paradigmaváltás következett be a stúdióvilágban. Újból tényező lett a felvételi helyiség akusztikai minősége, a hangszer minősége, annak behangolása, a mikrofonok választása és elhelyezése, a mikrofon előfokok választása és még sorolhatnám. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a hangszerelés nagy része visszakerült a recording fázisba. Elavult az a nézet, hogy’fix it in the mix’! Természetesen, ahogy lenni szokott, hazánkban minimum jó tíz éves késéssel esett le a tantusz: felesleges azon siránkozni, hogy miért nem lehet próbateremben nulla motyón világszínvonalú felvételt készíteni. Bizony 2007-ban még ott tartott a zenésztársadalom, hogy többen is haszonlesőnek, nyerészkedőnek, vagy egyenesen rablónak tartott, mert időt mertem szánni a dobtestek hangolására, elhelyezésére a feljátszóban és kísérletezni mertem a preampokkal és a mikrofonokkal. Szerintük úgyse lehet majd hallani a végeredményen, akkor az az idő pénzkidobás. Meg úgyis majd korrigáljuk a hiányosságokat keverésnél.
Ébresztő!!! Tessék tudomásul venni, hogy a végtermék megszólalásának minőségét leginkább a recording fázisa befolyásolja. Nincsenek digitális csodák és mindannyian ismerjük a magyar népi bölcsességet, mely szerint kakiból nem lehet várat építeni. Az angolszász szakzsargon szerint garbage in garbage out. Nem szabad a zenekészítés mixing és mastering fázisát túlértékelni. Sőt misztifikálni.

Nem időpocsékolás felvételek készítése előtt a stúdióban gondosan kidolgozni a hangszíneket, kikísérletezni a rögzítés módját: mikrofonokkal preampokkal, esetleg kompresszorokkal és hangszínszabályozókkal. Amiről beszélünk, az pontosan a hangszerelés. Természetesen arra is ügyelni kell, hogy ha több gitárt használunk, akkor azoknak a hangszínei különüljenek el. Inkább támogassák egymást, mint ugyanabban a frekvenciatartományban maszkolják egymást. Ugyanez igaz a gitár, a basszus, billentyűk és énekek relációjában. Ezen a ponton az élőzenénél a hangszerelés művészete szorosan egybefonódik felvételkészítés varázslatával. Más szavakkal a jó sound előfeltétele a jó hangszerelés! A hangszíneket és azok rögzítési módjait úgy kell kialakítani, hogy mindegyik hangszernek meglegyen a saját helye a frekvenciaspektrumban és jól működjenek együtt. Pontosan úgy, mint egy Mozart szimfónia hangszerei.
Tudom könnyű mondani. Ne csüggedjünk, mert mindig van hová fejlődni- ez a tény ne gátoljon minket, inkább lelkesítsen. Több évtizedes tapasztalat után csak arra eszmélek, hogy egyre több dolog van, amit még el kell sajátítanom.

A félreértések elkerülése végett le kell szögeznem, hogy nem vagyok a szakmám értelmetlenül konzervatív képviselője – tehát semmi bajom a sound replacement technika használatával, sőt, nem kerül ki a kezem közül olyan keverés, ahol ne használnám. Csupán a cél és az esztétikai hozzáállás változott. Nem a teljes dobhangzás megváltoztatása és uniformizálása a cél, hanem a kiválóan hangszerelt dal jó minőségű felvételeinek hangzását színesítem, gazdagítom. Nem haszontalan illúzióteremtésre használom, hanem a valós hangzás izgalmasabbá tételére. Nagyot változott a zenei világ az elmúlt húsz esztendőben.
Nagyon remélem, hogy azok a hálószoba producerek is végigolvassák a gondolatmenetemet, akik kizárólag samplingekből és virtuális szintetizátorokból építik a zenei világukat, és eszükbe sem jut felvételt készíteni. Bizony számukra is tartalmaz hasznos és megszívlelendő tanulságokat ez az írás. Ne kapkodjunk a hangszerelésnél, ne akarjunk idejekorán mixingelni vagy masterelni! Amíg nem áll össze a produkció, addig nincs értelme bejezettnek tekinteni a hangszerelést és másik zenekészítési fázisba ugrani. A hangszínek legyenek kerekek és vastagok, vagányak és újszerűek. Ezen felül a különböző hangszerek támogassák és ne zavarjak, maszkolják egymást. Koherens egésszé kell gyúrni a zenét, hogy valódi művészi értéket képviseljen. Enélkül nincs értelme lezártnak tekinteni a hangszerelést és mixing-masteringről álmodozni.