Mit várhatunk a masteringtől?
A témafelvetést köszönöm Víg Arninak, ám a megközelítés szerintem sokak számára váratlan lesz. Több helyen kifejtettem legutóbb a mixing filozófiájáról szóló cikkemben, hogy konzervatív értelemben a zenekészítésnek három fázisa van: a produceri-zeneszerzői, mixing és mastering. Az első szakaszban megszületik az ötlet, a zeneszerző megírja, a dalt, elkészülnek a szükséges felvételek. A végére kialakulnak a megszólaló hangszerek végleges hangszínei. A nézőpont magán a dalon van, a szerkezeten és azon, hogy hogyan fog megvalósulni, testet ölteni a szerzemény. Konyhanyelven fogalmazva az van a középpontban, hogy melyik dalrészt melyik kövesse, és milyen hosszú legyen a dal, illetve melyik dalrészben melyik hangszer mit játsszon, milyen hangszínen.
Ezzel szemben a mixing tétje többek között az, hogy mindegyik dalrészben a különböző hangszínen megszólaló hangszereket koherens egésszé gyúrja valamilyen művészi koncepció mentén. Természetesen szerencsés esetben ez a művészi elképzelés összhangban van magával a dallal és annak érzelmi és egyéb kommunikációját segíti elő. Lehetnek kivételes esetek, amikor az a szerzői szándék, hogy a hallgatók kényelmetlenül feszengjenek. A kohéziónak hangszín és dinamika szintjén is meg kell valósulnia. Erre talán a legjobb példa, hogy a magányt és egyedüllétet tükröző refrén nem lehet hangosabb, és frekvenciatartományban szélesebb, mint a csűrdöngölésről szóló refrén részben. Akit ez a téma részletesebben érdekel, annak ajánlom figyelmébe régebbi, a mixing tematikával foglalkozó írásaimat.
Egyszerűen megfogalmazva a produceri és mixing szakasz felelős azért, hogy jó a dalunk jól legyen hangszerelve és jól szóljon. Nem a mastering a csodagyógyszer, ami bármilyen megkérdőjelezhető minőségű forrásból gyémántot fog varázsolni. Csodák nincsenek! A jó sound nem a masteringnél kezdődik. Pont ellenkezőleg, a jó zeneszerzés, hangszerelés és a felvételek a záloga az egésznek. A mixing fázisában egységgé gyúrjuk az alapanyagot. A mastering alkalmával pedig elnyeri végső formáját az ipari sztenderdeknek megfelelően. A zeneipar aranykorában tisztában voltak az eddig felsoroltakkal, ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy a zenekészítés folyamata csapatsport. Minden részfeladatot az adott területre specializálódott szakemberek végezték el. A nyolcvanas években egy Madonna slágeren minimum 20-30 ember dolgozott. Természetesen nem sorolom ide a fodrászt és a sminkeseket. Több zeneszerzővel számolhatunk, mint ahogyan több szintetizátort és más hangszerek hangszínét kitekerő szakemberrel. A recording hangmérnökök száma is általában több mint egy: külön dobra, gitárra, énekre szakosodott szakember vesz részt a zenekészítésben. A mixingnél is általában kettő-három specialista serénykedett. A masteringet kimondottan erre a területre specializálódott stúdióban végezték el. Az egész folyamatot pedig a producer fogta át és irányította.
Mi köze van ennek az egésznek a masteringhez? Csupán annyi, hogy most már igazán meg kellene emésztenie az itthoni fiatal producer generációnak, hogy ne akarjon egy személyben mindent megoldani. Nem érthet mindenhez. Képtelenség több tucatnyi ember szakterületét egyként elsajátítani! Szerintem elég nagy feladat megtanulni zenét szerezni, hangszerelni és még mixingelni is. Több évnyi, sőt évtizednyi munka elsajátítani a zenekészítés kreatív fázisait. A masteringet bízzuk szakemberre! Talán a legjobb hasonlat az otthon készített masterre, mintha egyedül szeretnénk lenyírni a hajunkat. Sikerül, ahogy sikerül, de legyünk őszinték, sokkal jobb végeredményre képes egy szakember: a borbély. Nem szívesen randiznék olyan fizimiskával, ahol én voltam saját magam fodrásza. Ne akarjunk Trabanttal Forma 1-es versenyen indulni! Persze lehet, de van értelme?
Amennyiben nem baráti vállveregetésre hajtunk, hanem komoly zeneipari eredményekre, akkor fel kell, hogy keressünk pár mastering hangmérnököt. Alapvetően négy dolog az, amiért érdemes fizetni egy ilyen szolgáltatás igénybevétele alkalmával. Az első és talán a legfontosabb a minimum tizenöt esztendőnyi tapasztalattal rendelkező fül. Ipari szabványok szerint szeretnénk a zenét tálalni: minden lehallgatási körülmény között versenyképes tudjon lenni a többi megjelent zenével, szóljon a zene akár kocsiban, laptopon, szórakozóhelyen, rádióban, bárhol. Legyünk őszinték, a sok tapasztalatra van szükség, ahhoz, hogy mindez megvalósítható legyen. A második tényező a tervezett és precíz akusztika. Legyünk őszinték! Vajon hány hazai házi stúdió tulajdonos rendelkezik olyan szobával, ahol kifogásolhatatlan az akusztika? Legtöbb esetben a mély és a magas tartományokban becsap mindenkit a zenealkotó terme.
A harmadik nem elhanyagolható tényező a 20-20000 Hz közötti akkurátus lehallgató rendszer. A legelterjedtebb közel téri monitorok az ember számára befogadható 10 oktávnyi zenéből az alsó másfél- két oktávot lespórolja. Pontosan a kis mérete miatt. Ne higgyünk annak, aki azt állítja, hogy kisméretű monitorokon képes masterelni. Ahhoz, hogy a legtöbb zenehallgatási szituációban jó megszólalást tudjunk biztosítani, precízen kell hallani az ember által befogadható tartományt a legmélyebbtől a legmagasabb frekvenciákig. A következő tényező pedig a technikai háttér, ami a zenekészítés utolsó fázisához elengedhetetlen: drága, kiváló minőségű konverterek, masteringre szánt borsos árú hangszínszabályozók, kompresszorok és limiterek.
A mastering a zenekészítés kevésbé kreatív művészi fázisa. A kreativitást és a művészetet olyan formába kell csomagolni, hogy az mindenki számára, a legtöbb helyen befogadható és élvezhető legyen. Megrendelőként meg kell keresni azt a szakembert, akire rá merjük bízni a művészi termékünket, hogy azt véglegesítse. Szerintem a megfelelő mastering szakember kiválasztása ugyanolyan kulcsfontosságú eleme a zenekészítésnek, mint a megfelelő lábdob hangminta kiválasztása.
Ma többféle szolgáltatást rendelhetünk meg. A sima masternél a sztereo mixünket dolgozza meg a szakember és véglegesíti azt, olyan formába, hogy megfelelő dinamikával és hangképpel versenyezzen a zenehallgatók figyelméért. A második forma a tengerentúlról terjedt el, amit stem vagy multitrack masteringnek hívunk. Ebben az esetben nagyobb szabadságot adunk a szakembernek, mert hangszercsoportokra bontva kapja meg a mixingelt zenét. Ne várjuk azt, hogy majd, hogy majd a mastering mérnök végzi el helyettünk a keverés kreatív részét. Ez az eljárás nem is arról szól, sokkal inkább a kiváló hangkép kialakításáról.
Ne feledjük: egy jól sikerült produkciót megkoronázhat egy mastering, de nem pótolhatja sem a zeneszerzés, sem a hangszerelés vagy a mixing hiányosságait.