Legtöbb hangmérnök vagy producer általában úgy gondol a torzításra, mint sound designer eszközre. Ez alatt azt értem, hogy a distortion, mint olyan eszköz van a tarsolyban, amely a végső hangszín kialakítására szolgál. Ebből arra tudunk következtetni, hogy legtöbben a torzítás radikális formájára gondolnak. Nincs ezzel semmi gond, ez az érem egyik oldala. Igen ám, de ott a másik oldal, amikor nem radikálisan nyúlunk a nyersanyaghoz, hanem szubtilisen, szinte alig észrevehetően, mégis más zenei minőséget teremtünk.
Nézzük meg részletesen, hogy miről is van itt szó. A hangszínszabályozókról szóló írásaimban több alkalommal is részletesen kifejtettem, hogy a zenei hangok alaphangokból és felhangokból tevődnek össze. A felhangok halmazában megkülönböztetjük a felharmonikusakat, amelyek az alaphang egész számú többszörösei. A felharmonikusak felelnek a zenei hang harmonikus tartalmáért. Ez annyit tesz, hogy például ugyanazon a hangon megszólaltatott zongora, gitár vagy klarinét zenei minőségei abban különböznek egymástól, hogy milyen felharmonikusakat tartalmaznak. Minden hangszerre jellemző egy felharmonikus sor.
Minden hangszernél az alaphang ugyanannak a frekvenciának felel meg, míg a felharmonikusak azok az összetevők, amelyek kialakítják muzikális minőségűket, és ami egyedivé teszi őket. Hasonló dolog játszódik le a szintetizátoroknál is. Az akusztika alapfogalmaival úgy definiálhatjuk a torzítás minden formáját, hogy megváltoztatják egy hang harmonikus összetételét: mégpedig a felharmonikusak irányába tolják el a hangsúlyt. Mindennapi szóhasználattal felharmonikusakat generálnak, vagy dúsítják azt. Ezek az eszközök úgy színezik a hangot, hogy közben más zenei minőséget teremtenek.
Akusztikában közismert tény, hogy a tiszta szinusz hullám az egyedüli olyan hangforma, amely csak az alaphangot tartalmazza felharmonikusak nélkül. A természetben és a hétköznapi életben viszonylag ritka, hogy tiszta szinusz jellel találkozunk. Leginkább csak oszcillátorok segítségével tudjuk előállítani, legyen szó akár analóg szintetizátorokról, akár számítógépes szoftverekről. Legtöbbször olyan zenei hangokkal találkozunk, amelyek a tiszta szinusz hullámhoz képest már elmozdultak valamilyen formában a négyszög jel irányába, hiszen tartalmaznak az alaphangon kívül egyéb harmonikus tartalmat is. A distortion konyhanyelven megfogalmazva a szinusz hullámgörbéket ilyen vagy- olyan formában négyszögesíti.
A bevezetőben említett radikálisabb formája a felharmonikus dúsításnak az overdrive, a distortion vagy a fuzz effektek. Ezek közismertek a gitárosok, a billentyűsök és a szintetizátorosok körében, mint a végső hangszín kialakításának eszközei. Ennek finomabb formái már kevésbé látványosan tettek érhetőek. A zenekészítés történetének egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a digitális berendezéseket megelőző korokban az analóg berendezések amellett, hogy elvégezték a saját feladatukat, még kisebb-nagyobb mértékben színezték is a hangot. Nem azért generáltak felharmonikusakat, mert arra voltak hivatottak, hanem mert egyszerűen az analóg berendezések ilyenek. Konkrétan, ha hangszínszabályozni vagy komprimálni, netalán zengetni, késleltetni akartunk, akkor a megfelelő céleszköz a processzálás mellett kisebb-nagyobb mértékben színezte is a hangot. Észre kell venni, hogy az akkori korban készült felvételek hangzásának az egyik védjegye, hogy felvételtől a masteringig általában 8-10 berendezés színezte a hangsávokat. Ne radikális változásokra gondoljunk, hanem apróbb felharmonikus dúsításra. Viszont amikor a felvételkészítés folyamán az említett 8-10 gép színezése összeadódott, akkor már viszonylag nagyobb lett a különbség. A hallgatóság észrevétlenül hozzászokott ezekhez a színezésekhez és ezt ítélték természetesnek.
Mi is történt, amikor szép lassan az analóg berendezéseket lecseréltük digitálisra? Észrevétlenül elmaradtak a kellemes felharmonikusakban dús hangszínek és megszületett egy új fogalom: a rideg digitális hangzás. Nem szeretnék semminemű céltalan nosztalgiázás zsákutcájába belemenni, inkább új gondolkodásmód és attitűd csíráját szeretném elhinteni. Nem arról papolok, hogy az analóg jobb vagy igazabb, mint a digitális, sokkal inkább arról, hogy ez egy más médium másfajta fizikai törvényszerűségekkel. Ebből kifolyólag olyan processzorokat kell beiktatni a zeneszerzési, keverési fázisba, amelyekre az analóg világban egyszerűen nincs szükség. A szóban forgó processzorok a torzításnak lazább, kevésbé radikális, kevésbé ismert formái, mint a szalag, keverőpult, előfok, csöves hangzást szimuláló processzorok. Ha ügyesen építjük be mindennapjainkba ezeket a plugineket, akkor ugyan olyan jó hangzású felvételeket készíthetünk, mintha analóg berendezésekkel dolgoznánk.
A kilencvenes évek végén a Sonnox Infaratora és az MCDSP Analog Channele nyitotta a sort a digitális ridegség elleni harcban. Mai füllel mindkettő már egy kicsit ósdi, ennek ellenére jól használható. A következő említésre méltó termék a Sound Toys Decapitator processzora. Öt különböző szimulációs algoritmust tartalmaz: a Neve keverőpulttól a csöves és szalagos szimuláción át szinte mindent. Nagyon jó plugin, mert kellő mértékben gazdagíthatjuk a hangszerek harmonikus tartalmát. A szalagos magnók emulációiban a Waves, az UAD, a Softube és a Slate Digital fejlesztőcsapatai jeleskednek. Külön kiemelném a Waves J37-es masináját, mert ebben a kategóriában az abszolút kedvencem. Nagyon igazivá teszi a hangzást. A keverőpult alig észrevehető, finom torzításait legügyesebben a Waves NLS és a Slate Digital VCC pluginje hozza, de nem mehetünk el szó nélkül az alig ismert Sonimus cég Britson processzora mellett. Analóg mágia a digitális világban. A Fabfiltern Saturn terméke még mindig a legkreatívabb torzító szoftver.
A véget nem érő felsorolásból arra szeretnék kilyukadni, hogy ideje észbe kapni és ha torzításról beszélünk, ne csak annak durvább hangszínformáló fajtájára gondoljunk. Szubtilisebb válfaja is kéznél van, amely kevésbé avatkozik a hangszínbe, inkább csak dúsítja a felharmonikusakat. A lazább torzításokkal az analóg berendezések kellemes színezéseit utánozhatjuk. Többé már nem kifogás a kiábrándító megszólalásra az, hogy nincs pénzünk vintage berendezésekre! Alakítsuk ki a saját hangzásunkat a számunkra legszimpatikusabb szoftverrel!