Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy ez a stúdiótechnika legvitatottabb témája. Általában sok kétség, kérdés és még több félreértés övezi. Mit is értünk alatta? Egész pontosan azt a keverési technikát, amikor processzort illesztünk a master bus után a jelútba. Az egész keverési folyamat a bekötött eszközökön keresztül fog történni. Konkrétan a mix pultunk (legyen az analóg vagy virtuális) végére egy kompresszort, hangszínszabályzót vagy egyéb hangzásjavítót kötünk. Már a processzus megkezdése előtt megtörténik az inzertálás, hogy minden keverési döntés ezen processzorok használatával történjen.

Vigyázat, ez nem összetévesztendő azzal az általam helytelenített eljárással, amikor nemcsak a keverés, de a konkrét zeneírás is úgy történik, hogy be van hívva egy mastering processzor és szét van kompresszálva meg limitálva az egész zene. Véleményem szerint sokkal szerencsésebb, amikor a zeneírás (a produceri munka), a mixing és a mastering el van választva egymástól. A mostani témánk konkrétan a keverés egy igen jelentős praktikája, amit nem árt kivesézni.

A külföldi producerek és hangmérnökök jelentős hányada használ ilyen keverési folyamatot, legyen a processzor analóg vagy digitális. Pop, rock és jazz stílusban, főleg ha akusztikus hangszerek is szerepelnek a felvételeken, és a mixing kizárólag számítógépen történt valamelyik DAW-ban (mixing in the box = ITB), akkor nagymértékben hihető analóg hangzást kölcsözhetünk a zenei anyagnak.

Legtöbb esetben jó minőségű kompresszort használnak erre a célra. Természetesen nem minden sztereó kompresszor alkalmas erre. Természetesen léteznek kimondottan erre a célra tervezett célgépek. Sajnos az erre a célra gyártott kompresszorok rendkívül drágák. Olcsóbb, de picit rosszabb minőségű készülékkel meg azért nem érdemes próbálkozni, mert a mai pluginek simán jobb hangzást produkálnak. Ez nemcsak a kompresszorokra igaz, hanem az ilyen célra gyártott hangszínszabályozókra és más hangzásjavító termékekre. Ha analóg világba is szeretnénk kalandozni mixing során, akkor mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, mert nemcsak a célgépek ára borsos. Nem elégedhetünk meg közepes minőségű konverterrel (hangkártya), mert ellenkező esetben az analóg-digitális és fordított irányú konverzióval elvész a jó minőség. Az analóg kompresszorok közül népszerű a producerek és a hangmérnökök körében a Manley Variable MU, a Fairchild 670 és klónjaik, ha csöves berendezésekről beszélünk. Az Opto kategóriában az Avalon AD 2044 és a Joemeek SC2 a nyerő, míg a VCA kategóriában az SSL 4000 master bus kompresszor és inkarnációi (például Alan Smart C2) a favoritok, valamint a DBX 160SL. Mindegyik készülék drágább, mint 4000 dollár, ezért inkább a jóval olcsóbb digitális berendezések világába folytatjuk a kalandozásunkat. Mielőtt áttérnénk a nullák és egyek birodalmába, érdemes megemlíteni, hogy sok esetben passzív Pultec stílusú hangszínszabályozók sztereó változatait szokás master bus processzorként használni. A legismertebb darab mindenképpen a Manley Massive Passive berendezése. Olcsóbb változat lehet a Black Lion Audio AM/CHA1 terméke, valamint a DAV Electronics BG3-a. Hangzásjavítók közül elterjedt az ASPL Tube Vitalisere, az Aphex Excitere vagy a Ruppert Neve design 542 Tape Emulator processzora.

Amit a digitális berendezésekről fogunk tárgyalni, az mind igaz az analóg világra is. Ha valaki olyan szerencsés, hogy drága berendezéseket engedhet meg magának a házi stúdióba, az ugyanúgy hasznosíthatja a tudnivalókat. Előrebocsájtom, hogy ezek a technikák sok gyakorlást, kísérletezést és próbálkozást igényelnek. Alapkövetelmény a jó minőségű lehallgató rendszer, mert ellenkező esetben nem is halljuk az apró finomságokat és nüansznyi különbségeket. A rengeteg tapasztalatra azért van szükség, mert itt nem radikális hangzásváltozástól beszélünk – épp ellenkezőleg, leheletnyi különbségről, de egy csomó apróságból épül fel a kiváló hangzás.

Kezdjük a master bus kompresszorokkal, mert legtöbbször a master bus processing kimerül a használatukkal. Alapvetően olyan berendezésekkel kell próbálkozni, amelyek képesek rendkívül kis komprimálási arányban működni. Itt 1:2-höz, vagy még lazább arányra gondolok. Keveset szabad komprimálni, maximum 1-3 decibelt. Azért drágák ezek a kompresszorok, mert ilyen leheletnyi beavatkozás során is képesek jó hangzást biztosítani. Megadják a zenei sávok összetartozásának érzését: ez az úgynevezett Glue funkció vagy hatás. Történetileg a hatvanas években a Fairchild 670es berendezését használták először erre a célra, majd a nyolcvanas években az SSL 4000 keverőasztal beépített master kompresszorát, az évtized derekán pedig az Aphex Compellort. Ma a legtöbb berendezés digitális inkarnációja elérhető, különböző minőségben. Tehát a legtöbb eszköz elérhető, a kérdés az, hogy milyen ízléssel használjuk őket. Például egy szerelmes balladához Fairchild 670 emulációt, míg egy lendületes rock slágerhez egy SSL 4000-et vagy API 250-et használnék. Ahhoz, hogy kialakuljon az a készségünk, tudjuk, hogy melyik szituációban melyik gépet milyen beállítással használjuk, rengeteg kísérletezésre és tapasztalatra van szükségünk. Nézzük az alapvető felosztást és jellemzőiket. Az egyik előző cikkemben, ahol részletesen tárgyalom a kompresszorokat, bemutatom azt a felosztást, amit itt csak említek. Tehát a kompresszorokat a hangösszenyomást vezérlő detektor áramkörük alapján soroljuk különböző csoportba. A Vari MU rendszerű készülékeket szimuláló pluginek közül kiemelkedik az Universal Audio Manley Viriable MU terméke. Rendkívül valósághű és részletes ez a processzor. Lomha csöves áramkörű készülékről van szó: hosszú attack és legrövidebb release time beállítással maximum két-három decibelt komprimálva csodákra képes. Teltebbé teszi a hangzást, úgy hogy minden hangszernek megadja a saját játékterét. Alternatívája lehet a Native Instrument VariCompja. Balladákra, r’n’b alapú popzenére zseniális választás, ha ez a processzor van a master buson. Ebbe a csoportba tartoznak a Fairchild 670 inkarnációk. Ízlés dolga, de nekem az IK Multimedia változata tetszik legjobban. Vita tárgya, hogy alkalmas-e master bus komprimálásra. Kimondottan szeretem vintage stílusú zenéken, például hagyományos soul stílusban.

A FET áramkörű kompresszorok rendkívül agresszívek és radikálisak, ezért nem terjedtek el ebben a szerepkörben. Itt ugye alapvetően finom működésre van szükségünk. Ennek ellenére az egyik Amy Winehouse lemezen master buson használtak egy pár Universal Audio 1176-ot. Az opto kompreszorok a Vari MU típushoz hasonlóan lassú, finom működésű szerkezetek. A pluginek világában a Massey CT5 terméke messze kimagaslik a mezőnyből. A Manleynél leírt beállításokat alkalmazva rendkívül jó eredményt érhetünk el. Nagy kedvencem jazz és world music stílusban használni a master buson. Alternatívája lehet az IK Multimedia OptoCompja. A VCA-s csoportba tartozó kompresszorok picit erőszakosabbak, agresszivitást és külön lüktetést, szélsőségesebb esetben pumpálást kölcsönöznek a zenei anyagnak. A legelterjedtebb szoftverek ebben a kategóriában az SSL 4000 master kompresszorának digitális megfelelői. A Waves, a Universal Audio, az IK Multimedia termékei a legelterjedtebbek, de nagyon jó változatnak tartom, az Elysia Mpressorát, a Cytomic Glue-ját és a Vertigo Sound VSC-jét.  1:2-es ratio mellett, automata release time és 3 vagy 10 attack time (annak függvényében, hogy mennyire szeretnénk külön lüktetést) használatával két-három decibel gain reduction mellett rendkívül kohézív hangzást érhetünk el. Kitűnő választás táncorientált popzene és agresszívabb rockzene komprimálására. Az SSL kevésbé elterjedt alternatívája az API 250 digitális változata.

Azonban nemcsak kompresszorokat használhatunk a master faderen. Vintage stílusú hangszínszabályzókkal néha érdemes 1 decibelt a mélyben és magasban emelni, hogy szélesítsük a hangképünket. Vigyázat, itt tényleg csak kis értékeket szabad használni. Ha nem halljuk a különbséget, ne emeljünk agyatlanul, inkább ne használjunk EQ-t. Erre a célra kedvencem a Manley Massive Passive emulációja. A Universal Audio és a Native Instrument terméke egyaránt jól sikerült változat. Alternatívája lehet az SPL PassEQ-ja. A speciális hangzásjavító processzorok közül kedvencem az SPL Tube Vitalisere vagy a Waves Aphex Vintage Excitere. Ebbe a csoportba tartoznak a szaturációs pluginek is. Például a Waves Kramer Master Tape-je, az SPL Twin Tube-ja és még sorolhatnám. Ezeknél a szerkezeteknél az előzőekben írtak szellemében a legfontosabb tudnivaló, hogy óvatosan bánjunk velük és csak rendkívül kis mértékben avatkozzanak a hangzásba.

Zárószóként annyit tudok mondani, hogy a mixing kreatív folyamat, ezért mindenki tapasztalja ki, és a saját ízlésének megfelelően alakítsa ki, hogy mit használ a master buson, annak érdekében, hogy elérje az áhított hangzást.