Ahogy végigfutom a blogom bejegyzéseit, arra leszek figyelmes, hogy csupa negatív hangvételű bejegyzés van fenn. Hibákról, hibákról és megint csak keverési hibákról írok. Jó lenne valami pozitív kicsengésű cikk. Nem tévedek, ha azt merem állítani, hogy a negatív hangvétel ellenére mindig pozitív végkifejletre törekszem. A legtöbb bejegyzés ötletét a való világ szüli. Vagányul hangzik, de megfelel az igazságnak. Egy hónapban általában harminc – negyven dal master kerül ki a kezem közül, így mindig akadnak típushibák, amelyek arra sarkallnak, hogy tollat ragadjak, és kivesézzem a témát. Most azonban nem egy újabb hasonló típusú és hangvételű bejegyzés következik, pedig a címválasztásból akár erre is következtethetnénk. Igazából most nem konkrét hibáról vagy hibákról szeretnék témázni, sokkal inkább a keveréshez való hozzáállásról, amit nem tartok a legszerencsésebbnek.

Mi is ez a hozzáállás? Például amikor a lábdob-pergő hangszín kialakításával kezdjük a mixünket és igazából nincs sok ötletünk, hogy ennek a két kulcsfontosságú elemnek hogyan is kellene megszólalnia, nekiállunk kutatni, hogy a kedvenc producerunk vagy hangmérnökünk milyen processzort vagy plugint használ az említett két sávra. Ilyenkor kell, hogy eszünkbe jusson, hogy nem az eszköz hozza meg az ötletet és nem végzi el helyettünk a feladatot. Butaság lenne tagadni, hogy egy- egy új kütyü jó ötletek forrása tud lenni, növelheti a kreativitásunkat, új zenei világot nyithat ki előttünk. Azonban ne várjuk azt, hogy ha pont ugyanazt a plugint használjuk a lábdobon vagy pergőn, amit a kedvencünk tett, akkor máris ugyanolyan jól fog szólni a zenénk. A legtöbb zseniális zenét megelőz egy zseniális hangszerelési és keverési ötlet. Az alkotók kreativitásából fakadóan ötletesen, újszerűen közvetítődik az átadni kívánt érzelem és gondolat. Mielőtt parttalanul filozofálni kezdenénk, egyezzünk meg abban, hogy ha létezik zeneszerzési, hangszerelési, keverési kretív ötlet, akkor nem gondolkozunk azon, hogy melyik kütyühöz, pluginhoz nyúljunk, mert pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk elérni. Ahhoz, nyúlunk, amiből kinyerhetjük az áhított hangzást. Tehát egy pillanatig ne bénítsa meg az alkotási folyamatunkat, ha nincs pontosan olyan ultra drága cuccunk, mint XY híres zenésznek/hangmérnöknek. A zeneírás elsősorban szellemi tevékenység. A kreáció maga sokkal fontosabb annál, mint hogy milyen eszközön valósítsuk meg.

Ennek a nem túl szerencsés keverési hozzáállásnak egy másik szimptómája, amikor elkezdjük a keverést és az első két hangsávon kipróbáljuk mind a háromszáz pluginünket, majd csalódottan lebénít az a tudat, hogy egyik digitális ketyere sem hozza az áhított hangzást. Többször is említettem, hogy én az a típus vagyok, akinek egy-egy új zengető vagy kompresszor új kreatív ötletet ad a további alkotó munkához. Legtöbbször keverésnél teljesen új és nem várt ötletek lepik el az agyam. Igen ehhez kell néha egy új vas vagy digitális processzor! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden héten valami új ketyerére van szükségem, hogy sikeresen űzzem a szakmát. Például egy sokoldalú digitális zengető, vagy egy markáns hangú kompresszor akár fél-egy évig is kreatív muníciót képes adni. Számomra is új felfedezés, hogy az említett folyamat inverze is nagyon hatásos ötletforrás.  Ha szándékosan limitáljuk a processzoraink számát, az szintén vérpezsdítően tudja befolyásolni a zenei alkotást. Még egyszer leírom, hogy senkit se bénítson meg az a tudat, ha nem a legdrágább plugin tulajdonosa. A keverés számomra egy olyan folyamat, amikor szárnyalnak a gondolatok. Ezért nincs szükségünk számtalan EQ-ra és kompresszorra. Nem kell kipróbálnunk például a lábdobra több száz hangszínszabályzó és dinamikaprocesszor kombinációt. Ha tudjuk, hogy milyen hangzást szeretnénk elérni, akkor elég, ha két-három különféle pluginünk van minden egyes fajtából.

Amire kilyukadni akarok az az, hogy mindenkinek azt ajánlom, hogy a lehető legkevesebb, nélkülözhetetlen processzorral dolgozzon. A kevesebb több. Inkább a kevesebbet tanuljuk, meg minél flexibilisebben, szerteágazóan használni. Állítsunk össze egy minimalista virtuális stúdiót. Számomra a legfontosabb eszközök a dinamikaprocesszorok. A hangszínszabályzók és a kompresszorok nélkül félkarú óriásnak érzem magam, ezek nélkül szinte hozzá sem tudok szagolni az általános hangzáshoz és a hangképhez. Az EQ-kból mindenképpen szükségünk van egy full parametrikus digitális hangzású példányra. Nálam ezt a szerepet a Pro Tools gyári EQ3 processzora tölti be. Igazából ha csak egy hanszínkutyuló processzorom lehetne, akkor ezt választanám, mert a legtöbb műveletet el tudom végezni a segítségével. Jó választás lehet még ilyen általános típusú eszközre a Fabfilter ProQ2 az Izotope Alloy vagy a Flux Epure. Ezek mellé dukál még egy-két analóg EQ-t modellező plugin. Nem tudok például meglenni Pultec típusú processzor nélkül. A Waves, Universal Audio IK Multimedia terméke meglehetősen jó hangzású. Nagyon zenei ezeknek a gépeknek a mély/magas vágása/emelése. Nagy kedvencem még a Boz digital Hoser XT-je, amely a legendás brit Ward Beck pult szimulációja. Nem árt, ha ki-ki saját zenei ízlésének megfelelően beszerez egy Neve vagy SSL vagy API digitális inkarnációt. A lényeg, hogy ne essünk túlzásba. Tehát egy általános felhasználású digitális hangzású plugin, és mellé egy-két karakteres analóg modell. A kompresszoroknál is hasonló filozófiát ajánlok! A jó öreg Focusrite D3 plugin tölti be nálam az általános felhasználású kompresszor szerepét. Erre alkalmas lehet még a Fabfilter Pro C2-je és az Izotope Alloy terméke. Emellé választanám azt, ami nélkül nem tudok létezni: Urei 1176, SSL Bus compresszor és Teletronix LA2A szimuláció. Szintén a Waves, az Universal Audio és az IK Multimedia termékeire hívnám fel a figyelmet. Válasszon mindenki az ízlésének megfelelőt. A lényeg a minimalizmus!

A mélység dimenzióját megteremtő processzoroknál is spóroljunk a feltelepített szoftverek számával. A zengetőknél például többféle karakterre törekszem. A meleg hangzású Lexicon típusú zengetésnél a Vallhalla Vintage Verbje és a Native Instrument 48-a az abszolút favorit. A fényes hangzást képviselő reverbeknél a TC VSS3 algoritmusa és a 2CAudio Aether pluginje a kedvencem. Természetesen mi, emberek mindannyian másképpen halljuk a zenét, ezért mindenki válassza ki a fülének a legkedvesebbet. A lényeg, hogy ne törjön ránk a megalománia. A delayeknél a Waves H-Delay-ét használom a legfrekventáltabban. Jó választás még a SoundToys Echoboya vagy a Nomad Factory Magnetic-je. Az Universal Audio és az IK Multimedia analóg szimuláció figyelemreméltóak. Modulációs processzorokból a Waves Metaflangere kitűnő választás általános típusú pluginnek. Speciális processzoroknál pedig nem tudok meglenni a Roland Dimenson D-t szimuláló plugin nélkül: a Plug’n Mix terméke a kedvencem. A harmonikus torzítók közül mindenképpen jó, ha rendelkezünk egy szalagos magnó és egy keverőpult szimulációval. A Waves Kramer Tape és a Slate Digital VCC pluginjei nálam mindennapos vendégek. Érdemes még a Universal Audio és a Fabfilter hasonló processzorait tanulmányozni.

Törekedjünk a felhasználandó eszközök számának minimális szinten tartására. Szerintem gyorsan meghálálja magát ez a koncepció. Az eredményekhez mindenképpen hozzátartozik az, hogy sokkal gyorsabb lesz a számítógépünk is, ha korlátozzuk a feltelepítendő szoftvereket. A lényeg nem az, hogy ugyanazokat a processzorokat használjuk, mint a kedvenc producerünk vagy hangmérnökünk. Sokkal inkább azon, hogy a korlátozott számú eszközön maximálisan úrrá legyünk és minél egyszerűben meg tudjuk valósítani az áhított hangzást. A kreatív gondolaton van a hangsúly és nem az eszközökön (és azok árcéduláin)!