Az elmúlt hónapok komolyabb hangvételű írásai után egy könnyű nyári olvasmánynak szánom az e havi cikkemet. Szép sorban kielemezzük, hogy milyen összetevőkre van szükségünk ahhoz, hogy az előzőekben vázolt keverési folyamatot sikeresen el tudjuk végezni. Írásomban nem fogok kitérni a kimondottan produceri eszközökre, inkább a hangmérnöki oldalt szeretném részletesebben tárgyalni. Tehát nem fogok kitérni a szintetizátorokra és a samplerekre, sem egyéb zajkeltő kütyükre, viszont szeretnék kalandozni a dinamikaprocesszorok (hangszínszabályozók és kompresszorok) világában, terítéken lesznek a zengetők (reverbek), a késleltetők ( delayek és echok) valamint a késleltetésen alapuló modulációs effektek (chorus, phaser, flanger) világában.
Mire van szükségünk, ha házi stúdiót szeretnénk berendezni? Elsősorban egy teremre ahol be szeretnénk rendezni a stúdiónkat. Ez lehet a hálószobánk vagy a nappali, és ha szerencsésebbek vagyunk, akkor külön helyiséget tudunk biztosítani erre a funkcióra akár egy külön szobában, pincében, garázsban, stb. A lényeg az, hogy olyan zugot sikerüljön kialakítani, ahol kényelmesen tudunk alkotni, ahol megtalálnak minket a kreatív gondolatok, és nem utolsó sorban nem zavarjuk a szomszéd nyugdíjasokat a zajongásunkkal. Nem hátrány, ha ügyelünk az akusztikai kialakítására. Ne keverjünk össze két dolgot: ha hangszigetelünk, hogy ne zavarjunk senkit a nagy hangnyomással, attól még nem fog jobban szólni a házi stúdiónk. A hangszigetelés és az akusztika kialakítása két külön dolog. Ez a tematika olyan terjedelmes, hogy egy teljes cikket is megérdemelne. Az alkotó zugunk elmaradhatatlan elemei a precíz és pontos lehallgatás, a számítógép, és a lehető legjobb minőségű digitál-analóg és analóg-digitál konverter, azaz a hangkártya. Precíz lehallgatásra azért van szükségünk, hogy egyáltalán halljuk, hogy mit kreálunk egyáltalán a stúdiónkban; jó minőségű hangkártyára pedig azért van szükség, hogy nagy részletességgel halljuk, hogy mit művelünk a hanggal digitális jelfeldolgozás során. Ha pedig külső forrásból szeretnénk valamit rögzíteni – legyen az ének, gitár, szintetizátor vagy más hangszer – a minőségi hangkártya a biztosíték, hogy valósághű felvételeket tudjunk készíteni. Jelen írásban a számítógéppel, mint központi elemmel szeretnénk részletesebben foglalkozni – a hardver résszel kevésbé, inkább a szoftver felépítésre koncentrálok. Nyilván a tanács az, hogy a pénztárcánktól függően a legnagyobb teljesítményű processzort vásároljuk és minél több RAM memóriát. Ma már teljesen értelmetlennek tartom a Mac vs Windows vitát. Mindkét platform egy és ugyanazon architektúrát használ, tehát teljes mértékben megegyezik a felépítésük. Hardver szinten pedig minden alkatrész Kínában készül. Tíz évvel ezelőtt még volt értelme ennek a vitának, mert akkor még két teljesen eltérő platformról beszéltünk, de ma már nincs. Bizonyos nézőpontból a Mac azzal beismerte a vereségét, hogy áttért Inteles processzorokra.
Nem is olyan régen még a stúdiózás a nagy zenei kiadó vállalatok kiváltsága volt, mert drága volt egy stúdiót kialakítani. Nem tehette meg bárki akár a hálószobájában Két–három teremnyi berendezésre volt szükség ahhoz, hogy egy nagylemez minden munkálatait el tudják látni. Mára a számítógép processzorok teljesítményének drámai növekedésével a helyzet nagymértékben megváltozott. Az egész zenekészítési folyamatot elvégezhetjük akár egy laptoppal. Ez maga után vonja a zenekészítés demokratizálódását. Bárki készíthet felvételeket akár otthon is. Már nem az óriás multinacionális cégek kiváltsága eldönteni, hogy ki készíthet nagylemezt. Ez a tény megmásíthatatlanul átrajzolta a zeneipart, de ez a téma most túl messzire vezetne.
A lényeg az, hogy akár egy jó teljesítményű laptop is tudhat mindent, amit régen a nagy formátumú stúdiók.Elsősorban egy munkaállomás (Digital Audio Workstation röviden:DAW) típusú szoftverre lesz szükségünk. Ez a program lesz a virtuális stúdiónk lelke. Egy ilyen szoftvernek tudnia kell midizni, hangsávokat felvenni és lejátszani, összegezni plugineket, olvasni stb. Gyakorlatilag minden munkafolyamatot tudnia kell, ami szükséges a zenekészítéshez. Ma rengeteg cég több termékkel verseng ezen a piacon. Az Egyesült Államokban és világszerte piacvezetőnek és ipari sztenderdnek számít a Pro Tools rendszer. Ez nem csak egy szoftver, hanem a DSP kártyákon futó komplett rendszer. A legtöbb rádióban hallható sláger és a mozikban futó filmek audio része biztos, hogy ezzel a rendszerrel készül. A hétköznapi felhasználók körében viszont a borsos ára miatt nem terjedt el. Egy valamire való konfiguráció 15 ezer dollártól indul. Hangminősége viszont felülmúlhatatlan. Gyakorlatilag majdnem 20 esztendeje minden hír arról szól, hogy esetleg valamelyik vetélytárs meg tudja-e közelíteni hangminőségben. Azonban nem létezik tökéletes számítógépes alkalmazás. A Pro Tools midi kezelése még ma is elég gyenge, de mixelésben és audio sávok kezelésében világbajnok. Az egyik legismertebb vetélytárs a német illetőségű Steinberg cég két DAW típusú szoftverrel a piacon: a Nuendoval és a Cubase-szel. Mindkét szoftver kizárólag a számítógép erőforrásait használja, azaz natív rendszer. Midi kezelés szempontjából tökéletesek, de audio összegzés terén még elmaradnak az ipari szabványnak számító Pro Toolstol. A Mac-hívők táborában a legelterjedtebb a natív szoftver a Logic. Hatalmas hangkönyvtáraival és nagyon hajlítható sound design lehetőségeivel hívta fel magára a figyelmet és lett a tengerentúl elsőszámú produkciós eszköze. Az elektronikus zenészek körében a legelterjedtebb az Ableton.
Könnyen kezelhető és a dj világra jellemző zenei fordulatok egyszerűen megvalósíthatóak. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ez a színpadon legjobban hasznosítható munkaállomás típusú program. Gyenge pontja az audio sávok összegzése. Jellemző megszólalása van. Hangzásukból felismerhetők az Abletonnal készült produkciók. Filmes szinkronvilágban elterjedt az SSL által felvásárolt Soundscape DSP alapú rendszer. Az ára miatt szintén nem terjedt el a házistúdiók világában. A teljesség igénye nélkül említésre méltó a producerek körében elterjedt Fruity Loops, a Reason és a Cakewalk. Kiemelnék egy-két alkalmazást, amely audio összegzésben kiemelkedő, mint pédául a Harrison Mixbusa és a Motu Digital Performere. Amint, láthatjuk a legtöbb DAW-nak vannak erősségei és gyenge pontjai is. Szerintem a legjobb tanács, hogy válasszunk egyet, ami legjobb a produkciós céljainkra, ami nagymértékben függ a zenei stílustól, és egy másikat amelyben a produkció után elvégezhetjük a keverési folyamatokat. Természetesen ízlés és pénztárca kérdése, hogy melyik munkaállomás mellett voksolunk. A lényeg, hogy a lehető legjobban elsajátítsuk a szoftvert és nagymértékben használjuk ki a benne rejlő lehetőségeket.
Az élet azonban nem ilyen egyszerű. A legtöbb DAW valóban mindent tud, amit az elmúlt évtizedek nagyformátumú stúdiói, de ha színesíteni szeretnénk a hangzásvilágunkat, akkor szükség lesz a pluginek feltelepítésére is. Mindenkit óva intek attól, hogy ész nélkül az összes elérhető szoftvert feltelepítse! Csak feleslegesen terheljük a gépünket, arról nem is beszélve, hogy nem attól fog valaki jó mixeket készíteni, ha telerakja a gépét pluginekkel. Sokkal inkább egy olyan környezetet kell kialakítani, amelyben maximalizálhatjuk a gépünk teljesítményét és elérhetjük a kívánt hangzásvilágot. Egész pontosan arra gondolok, ha például szeretünk Pultec emulációval hangszínszabályozni, akkor teljesen felesleges négy-öt gyártó emulációját feltelepíteni. Hasonlítsuk össze más és más gyártó termékét, majd válasszuk ki az ízlésvilágunknak megfelelőt és tapasztaljuk ki minden részletét. Sokkal inkább az teszi a mestert, ha korlátozott számú pluginnel dolgozunk, de mindegyiket a legapróbb részletekig ismerjük.
Merüljünk el a pluginek világába! Kezdjünk a kompresszorokkal. Mire van szükségünk a virtuális stúdiónkban? Mindenképpen szükség van egy transzparens általános felhasználású digitális kompresszorra. Erre a célra általában jó megoldást ad a legtöbb DAW beépített gyári processzora. Például a Pro Tools, a Logic, az Ableton beépített modulja kimondottan jól szolgál erre a célra. Általános célra nagyon jó és költséghatékony a Fabfilter Pro C nevű processzora. A legtöbb esetben az ilyen általános célú kompresszor jó szolgálatot tesz side chainezés során is. Mindenképpen jó, ha fel vagyunk fegyverkezve egy gyors kompresszorral a dobok keverésénél. Pergőre például nagyon hatásos a Native Instrument DBX160 és a Softube Valley People Dynamite inkarnációja. Ez utóbbi nagyon old school hangzású plugin, de pont ez adja meg a kellemes karakterét. Ne feledkezzünk el a 60 évek talán legnagyobb hatású kompresszoráról, a Urei 1176-ról, ha már ha a doboknál tartunk. Talán ez az a típus amelynek legtöbb inkarnációja született mint analóg mind digitális változatban, nagyon gyors és hatásos kompresszor. Nincs az a pergő, taps tam vagy egyéb perka hangszín, amit ne tudna a mixbe szelídíteni. Ez a kompresszor annyira hatásos, hogy az ütős hangokat még ütősebbé tudja tenni, vagy akár lerövidíthetjük a hangunk lecsengését. Tetszés szerint kontrollálni tudjuk a hangok indítását és lecsengését. Természetesen nem csak dobokra használható sikeresen. Például gyors release time beállítással agresszívvá tehetjük a basszus és torzított gitársávjainkat, valamint a zizgő lead típusú szintetizátorhangjainkat is. A legnagyobb turpisság a 1176-oknál az, hogy az attack és a release time potiknál a legrövidebb beállítás a 7-es a leghosszabb pedig az 1-es. Vigyázat, fordított a skálázása! A jogutód Universal Audio analóg és digitális úton is utángyártotta ezt a modellt. Analóg modellek közül figyelemre méltó a Purple Audio MC77-e amely egyes vélemények szerint a legjobban hozza az eredeti hangzását. Akik nem szeretnének milliókat költeni az analóg megfelelőkre, azoknak készültek a digitális emulációk. Az UAD platform, a Waves, a Native Instrument inkarnációi a legjobban sikerültek. A Softube Fet compressora is a 1176-os modellen alapul, de nagymértékben továbbgondolva. Ha összegezni szeretném, hogy miért is lett ennyire elterjedt ez a modell, akkor röviden azt mondanám, hogy nagyon zenei módon torzít és színezi a hangot. Személyes kedvencem az SSL bus kompresszor emulációi, ha összegzett dobokat szeretnénk komprimálni. Waves vagy az UAD emulációi nagyon jól sikerültek, de elektronikus zenére szerintem alkalmasabbak a Cytomic The Glue és a Brainworx Vertigo VSC2 modelljei. Ugyan nem emuláció, de szerintem dobokra zseniális az Elysia Mpressora. Basszusokra, lead szintikre, énekre és minden más nagy dinamikatartománnyal dolgozó hangsávra pedig lassú Leveler típusú processzor dukál. Gyakorlatilag bármely semleges hangú általános digitális kompresszor használható erre a célra. Viszont ha egyéni karakterre törekszünk, akkor érdemes az emulációk felé fordulni. Pro Toolsban használható Bomb Factory csomag nagyon kellemes hangzású. Waves CLA2A és CLA3A kivételesen valósághűen hozzák a nagynevű analóg elődök hangzásvilágát. Az UAD emulációiról is hasonlóan csak nagyon jókat tudok írni.
A Softube CL1B processzora pedig megdöbbentően hozza a csöves jelleget. Az SPL transient Designere nem kompresszor ugyan, de ebbe a kategóriába sorolnám. Ez a processzor komprimálás nélkül avatkozik a hang felfutásába és lecsengésébe. A felsorolt kompresszorok közül nyilván nem kell mindegyiket feltelepíteni. Az általános jellegű kompresszor mellett szükség van egy maximum kettő gyors reagálásúra dobok keverésénél valamint egy maximum kettő lassú leveler típusú processzora. Azért soroltam fel rengeteg lehetőséget, hogy ki tudjuk választani a számunkra legmegfelelőbbet mind hangzásban, mind ízlésben. Nem szabad elfelejteni, hogy a kompresszorok nem csak a dinamikába avatkoznak bele, hanem nagymértékben színezik is a hangot. Az egyre jobb minőségű emulációk pedig egyre valósághűbben adják vissza az elődök nemlineáris torzításait.
A kompresszor pluginek után kalandozzunk el a hangszínszabályzók és a filterek birodalmába. Mindenképpen szükségünk van egy általános felhasználású jó hangzású digitális EQ-ra. Például a Pro Tools és a Logic beépített processzora teljesen megfelel erre a célra. A Fabfilter ProQ-ja kiemelkedően jó erre a célra. Elektronikus alapú zenére kiváló az Izotope Alloy 2 processzora. Talán az egyik legjobb vétel ez a plugin, mert 200 amerikai dollárért teljes channel stripet kapunk: jó hangzású hangszínszabályzót, kompresszort gatet és nem lineáris torzítót egyben. Sonnox Oxford EQ-ja még figyelemre méltó nagyon jó hangú általános célra használható processzor. Kimondottan produceri célra szánt filter a Sound Toys Filter Freak és a Fabfilter Volcano pluginje. A sound design célú és a keverési folyamat hangszínszabályozás között az a különbség, hogy az előbbinél sokkal radikálisabb változásokkal dolgozunk, míg az utóbbinál a végső simításokat végezzük el. Az említett két processzor inkább a produkciós, mint a keverési folyamat részét kell, hogy képezze, de nem árt, ha fel vagyunk ilyen processzorokkal is fegyverkezve. Az analóg és digitális világ közt a mély és magas tartományok között tátong a legnagyobb szakadék. Ez alatt egész pontosan azt értem, hogy az analóg EQ-k zeneiségben és hangzásban magasan felülmúlják digitális társaikat ebben a két tartományban. A rossz és középszerű digitális EQ-k, ha magasat emelünk rajtuk, akkor általában rossz értelemben elkezdenek csörögni, ezek a rosszul megírt algoritmusok és kerekítési hibák mellékhatásai. Ilyen rossz példa a Cubase és az Ableton beépített gyári hangszínszabályozói. Lehetőleg kerüljük használatukat, ha jól szóló mixekre vágyunk! Mélyemelésnél pedig elkezdenek búgni, hömpölyögni, ezzel homályossá, érthetetlenné téve a mély tartományt. Ezért nem elegendő csak digitális EQ-kkal dolgozni. Ha kompresszorokhoz hasonlóan nem szeretnénk analóg kütyük gyűjtésébe kezdeni, akkor mindenképpen hasznos egy–két analóg EQ modell emulációját begyűjteni. Az egyik legnépszerűbb analóg EQ a Pultec típus. Három modellel írta be magát a történelembe. Az EQP-1A modelljének számtalan analóg és digitális inkarnációja létezik. Nagyon szépen emel, vág magasat és mélyet. Ha használjuk, akkor szép levegős és sziszegős lesz a magas tartományunk, valamint érthetőek és ütősek a mélyek. Nagyon sok cég gyárt digitális emulációt. Érdemes több gyártó termékét meghallgatni, majd kiválasztani a számunkra megfelelőt, mind minőségben és ízlésben.
Mindenkinek a figyelmébe tudom ajánlani az Universal Audio, Waves és Softube cégek Pultec emulációit. A stúdiózás történetének leghíresebb keverőpultjainak EQ szekcióinak már létezik digitális modellje. Trident, Neve, API , SSL hangszínszabályzó emulációk közül választhatunk. Mivel a legtöbb olvasónak nem adatott meg, hogy nagy formátumú analóg pultokon keverjen, ezért érdemes egy típust választani, ami megfelel az ízlésünknek és a zenei stílusnak. Az UAD platform, a Waves a Softube, az IK Multimedia és a Native Instruments termékei közül válogathatunk. Itt is óva intek attól, hogy rengeteg plugint telepítsünk fel. Inkább válasszunk ki egy-két analóg EQ inkarnációt és gyakoroljuk be annak a használatát minden keverési szituációban. Külön figyelmet érdemel a MAAG Audio EQ4 pluginje. Ezt a processzort analóg és digitális formában is gyártják, mindkettő egyszerűen fantasztikus. Nagyon szép, egyedi és zenei a mély és a magas emelése. Éneken és gyakorlatilag bármilyen hangszeren sikeresen alkalmazható.
A kompresszorok és hangszínszabályzók elemzése után azt láthatjuk, hogy míg pár évtizede több teremnyi berendezéssel készült el egy jól szóló mix, addig ma ezeknek a berendezéseknek a képeivel dolgozunk, ami egy számítógépbe van csomagolva.
A második részben részletesen áttekintjük a szalag és cső szimulátorokat, a zengetőket és a késleltetőket, a modulációs effekteket, valamint megpróbálunk felépíteni egy virtuális stúdiót kizárólag ingyenes szoftverekből.